Szavakba se tudom önteni azt, amit jelenleg érzek.
Egyrészt határtalan boldogságot, izgatottsàgot érzek a gyomromban, a sejtjeim örömtáncot lejtenek, a nőiességemet pedig sokkal jobban meg tudom élni, mint eddigi életemben valaha.
Másrészt hihetetlenül büszke vagyok magamra, mert összesen 5 évembe telt, hogy rengeteg külső-belső munkával, de oda jussak, hogy – orvosi szakvélemény szerint is – nem vagyok meddő, nincs inzulinrezisztenciám, PCOS-em, nem vacakol a pajzsmirigyem.
Pedig korábbi időszakban hidegzuhanyként ért, amikor annyival rendeztek le “vígaszként”, hogy valszeg csak gyerekem nem lehet.
Már az elmúlt 1,5 évben elkezdtek rendeződni a hormonjaim, amit a versenyidőszak, a nulla szénhidrátos, majd rá a kipróbált ketogén étrend, és általuk az étkezési zavarom teljesen szétrombolt.
Hétről-hétre egyre jobban éreztem magam, és egyre erősebben éreztem azt, hogy meggyógyultam, végre újra egészséges vagyok, végre “újra élhetek.” Nem volt egyszerű, igazi érzelmi hullámvasutakat éltem át, és ismertem ki minden aspektusàt.
Abban az esetben tényleg nincs lehetetlen, ha képesek vagyunk felmérni a jelenlegi helyzetünket, győkeresen változtatunk rajta, és tudunk segítséget kérni. Rengeteg mindent tapasztaltam és igazi önismereti út volt ez az 5 év, mire ide eljutottam.
De én hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, és azzal, hogy én ezt egy élet sikeremnek könyvelem el, így első kézből tudok olyan ( rengeteg!) sorstársaimnak segíteni, akik hasonló helyzetben vannak, mint én voltam.
Jelenleg is ezt teszem, egyik életcélomnak is tekintem, hiszen mindent átéltem ezzel a problémával kapcsoltban, minden velejáró tünetét és nyűgeit. Kezdve a 3 éven keresztül kimaradt menstruációtól, a hajhulláson át a meghízásig, a hangulatingadozásokat, a sok átsírt napot, a több endokrinológus orvos kipróbálásáig, M I N D E N T.
Maximalistaságom révén sose hagyott nyugodni az a tény, hogy pont nekem van ilyen gondom, holott világ életemben sportoltam, odafigyeltem az étkezésemre és sose voltam elhízva, így ezekben az időkben rengeteget olvastam a téma után, magamon kisérleteztem, majd több külföldi szakmai cikket elolvasva és tanfolyamot elvégezve bővítettem a tudásomat.
Eleve nagy szerencsének tudtam be, hogy egy meglévő jó tudással indultam neki ennek a kilátástalan kálváriának – eleve volt rálátásom a szakmámból adódóan, és vágtam bele ebbe az ismeretlen egészbe, így sokkal kevesebb tévút, hamis információ ért el, de még így is volt javában, ami betemetett, mintsem hogy a nulláról, nem hozzáértőként álltam volna neki nagy kérdőjelekkel.
Szerintem félre is kezeltek volna, mint a huzat, ha nem vagyok észnél. Pl.: Pontosan tudtam azt, hogy egy endokrinológustól mit kell kérdeznem ahhoz, hogy tudjam, jó orvossal ülök szemben, vagy nem engedtem, hogy rajtam teszteltessék az új sertéspajzsmirigy hormont „sportolókènt mindent kibírok jeligével”, vagy ràtegyenek a futószalagként menő 160 g diétára.
Elég kemény, de gyors, akár életre szóló döntéseket kellett hoznom, és egy “betegnek”, egy nem épp egeszséges embernek minden lehetőséget adó remény a gyógyulásra olyan, mint egy súlyosan elhízott embernek az, hogy lefogyjon, ezért bármit megtesz, csak szabaduljon meg a felszedett kilóitól.
Hát én is így voltam vele, hogy legyen valami, bármi, de adja a teljes megoldást, és szerintem sok sorstársam vélekedik így. Na, ide kellett a hideg vér, józan ész, a teljes meggondolás, majd gyors és határozott döntések.
Szóval tisztában voltam az ok-okozati összefüggésekkel. Tudtam, hogy mi miért történik, mi mire hat és mik azok a konkrét, meghatározó lépések, amilyeknek meg kell lenniük, ahhoz, hogy győztesként kerüljünk ki egy nem épp könnyű tünetegyüttesből.
Az egész a finomhangoláson múlik. Szépen lassan megértettem, mire van szüksége igazán egy olyan szervezetnek, ami ebben szenved. A legtöbbször sokkal komplexebb problémával nézünk szembe, mintsem hogy annyi elég lenne, hogy edd ezt, szedd be ezt, mozogj valamit és jól leszel – persze, ezek fontos alapkövek, de egyéni preferenciák határozzák meg a bevett módszert, és az egész a finomhangoláson is múlik.
Ezért se szoktam “csak úgy” tanácsokat osztogatni, mert ez nem játék, és ami nekem bejött, az nem biztos, hogy a másiknak is. Plusz ez nagy diszkréciót igényel, mert ez egy nőnek nagyon megterhelő tud lenni testileg és lelkileg egyaránt, ill. mentálisan is durva behatásai lehetnek.
Szakemberként hatalmas felelősséggel jár ilyen emberrel foglalkozni, de ugyanakkor leírhatatlan az az érzés, amikor együttes erővel az illető újra jó értékeket kap a laborleletén és visszakapja az egészségét. ” Az egészsèg nem minden, de nélküle minden semmi.”
