Az egészségünk mindig sokkal értékesebbnek tűnik, miután elveszítjük

A minap belefutottam az Instagramon egy olyan mondatba, ami arról szólt, miszerint az egészségünket csak akkor értékeljük igazán, miután elveszítettük.

Egy pillanat alatt azonosulni tudtam a mondattal és újra előtörtek belőlem a versenyidőszakaim emlékei.

Még az út kezdetén a hozzám közel álló emberek figyelmeztettek, hogy nem lesz ez olyan sétagalopp, mint ahogy az kívülről látszik és a versenysport nem az egészségről szól. Hát igazuk lett.

Már a kezdet kezdetén tisztában voltam ezzel a kijelentéssel, ám úgy voltam vele, hogy pont velem nem fog olyan előfordulni, hogy beletörjön a bicskám. – Tévedtem – Egy egészen egészséges, fiatal szervezettel és mentalitással vágtam bele a testépítés-fitness versenyzésbe. Egyszerűen megállíthatatlannak éreztem magam.

Ezt a helyzetet nagyon jól tudtam tartani az első versenyszezonomig, amikor is még semmilyen negatív hatását nem éreztem.

Inkább élveztem az odavezető küzdelmes, de egyben boldogító utat és magát azt a milliőt, ami ilyenkor körülöleli az embert.

Pl.: a verseny előtti napok, a versenyre való előkészületek, a pózok gyakorlása, a verseny napja, az egészséges izgulás, a barnító illata, amivel a színpadra lépés előtt lefújnak, maga a verseny, amikor színpadra lépsz és megmutatod az eddigi évek munkájának a gyümölcsét, az eredményhirdetést és ha szerencsés vagy, akkor a kategóriádnak a megnyerése.❤️🤩

Annyira bele tud kerülni az ember ebbe a spirálba, hogy hirtelen nem látja a fától az erdőt, bárki bármit mondd neki, illetve mindent hátrahagyva vakmerően és mihamarabb belevág szünet nélkül a második versenyszezonba úgy, hogy nem hagyta eleget pihenni a szervezetét a maximalizmusa és az egójának a játéka miatt.😞🤷🏽‍♀️

Így történt meg az, hogy a második versenyszezonom után a szervezetem beintett. 👋🏼

Teljesen lerobbant az egészségem és az elkövetkező 3 évben nem jött meg a menstruációm.

Továbbá a sok 0 ch-s napoknak, napi 2x 1,5-2h edzésnek, edzések előtti pörgető italoknak és a magas koffeint tartalmazó zsírégető kapszuláknak az lett a böjtje, hogy a vérvizsgálat alapján egy enyhe IR-t és mellékvese kimerülés lett diagnosztizálva.

Természetesen azonnal a kezembe vettem a dolgokat és nem engedtem, hogy elhatalmasodjanak a fejem felett.

Nekem annyi szerencsém volt a sztoriban, hogy volt egy meglévő tudásom, aminek a segítségével “könnyebben” tudtam irányítani a “gyógyulási” időszakomat.

Most már 6 év távlatából el tudom mondani, hogy bár egy pillanatát sem bánok a versenyidőszakaimból, mert építettek, tapasztaltam, hozzám tettek, mint sportolóhoz/emberhez, de kemény árat kellett érte megfizetnem.

Persze, mostani fejjel teljesen másképp csinálnám, de ez a megtapasztalás kellett ahhoz, hogy mostanra olyan Nőknek is segíteni tudjak, akik megkeresnek azzal a céllal, hogy tenni akarnak az egészségükért ( táplálkozás+ mozgás), mert épp IR vagy PCOS-el küzdenek.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Facebook oldalam

Instagram profilom